Gyémántmiséjét mondta a közelmúltban dr. Kovács Imre Endre atya, premontrei alperjel. Az elmúlt hatvan esztendőbe rengeteg tanulás, élmény, valamint 27 ezer szentmise fért bele. Endre atya a premontrei apátság könyvtárosa, levéltárosa, évszázados falak, középkori okiratok között éli mindennapjait. Kora ellenére is aktív, Maglócán ma is ellátja a plébánosi feladatokat.

Kovács Imre Endre 1926-ban született Nemesgulácson, gyermekéveit Gyenesdiáson töltötte. Keszthelyen, a premontreiek gimnáziumában tanult tovább. A gimnáziumi évek alatt döntötte el: a rend tagja szeretne lenni. Az 1944-es érettségi után került Csornára, az apátságba.

Szent életű nevelők a gimnáziumban. – Kiváló osztályfőnököm volt, Horváth József. Igazi „szemnyitogató" pedagógus. Hitoktatóm a szent életű Vas János, aki minden pénzét a tanítványokra költötte. Nem akármilyen nevelőink voltak, ezért határoztam úgy, hogy szeretnék közéjük tartozni – beszélt a hat évtizedes emlékekről a Kisalföldnek Endre atya. – Az érettségi után Csornán öltöztem be. Igyekeznem is kellett, hiszen a korosztályomat már vitték katonának, de így szerencsére a háborút elkerültem.

˝Beöltözésemkor még megérintettek bennünket az alkony utolsó napsugarai˝ – emlékezett a gyémántmisés plébános. A felvétel 1944-ben készült, balra dr. Kovács Imre Endre.

– Nagyon jó közösségben éltem, az alkony utolsó napsugarai még megsimogattak bennünket az apátságban. Egyben volt a premontrei birtok, amiből végül a földreform mindössze 100 holdat hagyott meg. Öt fiatal társam volt ekkor Csornán, de velünk laktak az idősebb atyák is. Ekkor indítottuk például a csornai gimnáziumot, amit aztán államosítottak, de a mostani Hunyadi elődjének számít.

Endre atya elvégezte közben a teológiai főiskolát, 1949-ben pedig pappá szentelték. 1950- ben aztán feloszlatták a premontrei rendet is, ő pedig egyházmegyei szolgálatba került.

Készültek a legrosszabbra. – Nagy fordulat volt életünkben 1950. Akkoriban nem láttuk tisztán a helyzetet, nem tudtuk, mi lesz a sorsunk. Lélekben felkészültünk a legrosszabbra is, de tudtuk, ha életben maradunk, bírjuk a megpróbáltatásokat.

Kovács Imre Endre végül a váci egyházmegyébe került, 1970-ben a budapesti Központi Hittudományi Akadémián teológiai doktorátust szerzett. Hosszabb ideig Kecskeméten szolgált, misézett falusi templomokban, de ápolta a tanyasi emberek lelkét is. Ahol nem volt templom, iskolákban, nagyobb termekben gyűltek össze hívei. Közben Csornára is visszajártak a premontreiek, és szomorúan látták rendházuk hanyatlását.

Endre atya középkori iratok, igazi ritkaságok között éli mindennapjait. Rendezi a rendi levéltár gyűjteményét.

1989-ben indult újra a rend, Endre atya az 1990-es évek elején tért vissza fiatalsága színhelyére. A prépostság alperjele lett és novíciusmesterként az ő feladata volt a Csornára belépő fiatalok tanítása, nevelése és a szerzeteséletbe való bevezetése. Közben átvette a visszakapott levéltár és könyvtár vezetését is. Igazi kincseket bíztak rá társai, hiszen az apátságban számos ritkaság található.

Középkori iratok, fiatalok, tanítványok. Középkori dokumentumok, oklevelek, könyvek. Őriznek Árpád-kori okiratokat, XV. századi másolatokat, van oklevelük Mátyás királytól is. Csornán van a türjei prépostság 1275-ös adománylevele is. Endre atya rendje jövőjét illetően bizakodó. Azt mondja, a létszám csökkent ugyan az elmúlt években, de kihalásra nem ítéltettek.

– Ha minden esztendőben nem is, de rendszeresen jönnek hozzánk fiatalok. Mindig van nyolc-kilenc tanítványunk. Arra törekszünk, hogy az apátság Csorna és környékének közösségi, kulturális központja legyen. Részt veszünk a város életében, a rendezvényeken. Magam is szívesen tartok előadásokat, ha megkérnek rá.

A gyémántmisés lelkipásztor idén tölti be a 83. évét. Kora ellenére is aktív. Rendezi a levéltár iratait és plébánosi teendőket lát el Maglócán. Korábban tíz évig Farádon volt ˝kijáró˝ plébános. Gondosan vezeti misenaplóját, amiből kiderül: az elmúlt hat évtizedben több mint 27 ezer misét mondott. Áldozatos munkáját idén a csornai önkormányzat képviselő-testülete a ˝Csorna városért˝ emlékérem kitüntetéssel ismerte el.(A cikk  kisalföld napilap 2009.07 17-i számából lett ollózva)