Maglócát keletről és nyugatról a Hanság mocsarai határolták az elmúlt századokban. A község határában elterülő fás-dombos terület, mintegy szigetet képezve, sokszor feltelt vízzel. Innen ered a Sziget-erdő elnevezés, mely a két szomszédvár, Barbacs és Maglóca jobbágyainak pereskedésére adott okot. Az 1742-es feljegyzésben az alábbiakat olvashatjuk:

„A két szomszédfalu, Barbacs és Maglóca földesurainak gondot okozott a vízben úszó sziget határainak kijelölése. Így a maglócai jobbágyok a Győr megyei bírósághoz fordultak segítségért és a kialakult helyzet hivatalos felülvizsgálatáért. Kovács Márton rábapatonai tanút is kihallgatták, aki vallotta, hogy már a kuruc háborúk előtt is a maglócaiak használatában volt a terület. Amikor meg nem akarták kaszálni, bérbe adták szomszéd községbelieknek, köztük neki is.

Dombos Márk  a második világháború idején a Sziget-erdőben ásott bunkerokban húzta meg magát társaival.

A közös határ kijelölése még sok vitára adott okot a későbbiekben is.  1755-ben Herceg Esterházy Antal és Nolbek Ráfáel, mint érdekelt földesurak, teljhatalmú, jogban jártas bizottságokat hoztak létre. A Kis Erdő Rét Sziget határát kijelölő döntőbíró Dugovics József és a Sopron vármegye képviseletében Hannibál István döntése végül rögzítette a már meglévő határhalmokat.

A régi feljegyzések alapján kilépték a határhalmok távolságát, ahol szükség volt rájuk, ott határkövet helyeztek el, vagy füzet ültettek. A határhalmok déli oldala Barbacs, északi oldala Maglóca felé mutatott. A birtokos felek jóindulatával létrejött megállapodást a meghatalmazottak aláírták, és pecsétjükkel hitelesítették" – áll a több mint háromszázhetven éves iratban.

A Sziget-erdő, mely egykor vita tárgyát képezte Barbacs és Maglóca jobbágyai között.

Dombos Márk, a falu korábbi polgármestere, amellett, hogy éles emlékeket őriz a földterületről, az egyik tulajdonosa is:  „Tizenkét éves voltam a háború kezdetekor. A Sziget-erdő dombos részén bunkerokat ástunk, és ott húztuk meg magunkat az orosz katonák elől. Bevonultak a faluba, keresték a lakosokat, de csak az üres házakat találták. Az orosz parancsok viszont egy tolmács segítségével ránk talált és beparancsolt mindenkit az otthonába" – idézi fel Dombos Márk, aki szerint fennállt a veszély, hogy a réteken megbúvó helyiekre aknavetővel támadtak volna.